Oktopus.hu | Oktopus Média Intézet Médiaművészeti Szakközépiskola

Gábor Zsazsa magyar származású amerikai színésznő úgy vélekedett, hogy mindegy hogy mit, csak beszéljenek róla. Úgy tűnik, ez esett most meg velünk. Beszélnek rólunk, de nem tudunk hozzászólni. Éppen ezért örültem a következő levélnek:

"Tisztelt Kishonti István Igazgató Úr!

Kollégáim hívták fel a figyelmemet az Oktopus Multimédia Intézet weboldalán és facebook oldalán 2015.02.24.-én Mocsáry Gábor által jegyzett Hangfelvétel készítés rejtelmei III. rész írására.

Ebben a bejegyzésben „spulni sztori” kapcsán személyesen is meg lettem szólítva. Nem jellemző, hogy ilyen mocskolódó irományok célpontja vagyok ezért nem is reagálok az ilyen bejegyzésekre.

Ebben az esetben azonban kivételt kell tennem, mert mint a Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság (MPRT) elnöke ezt nem hagyhatom megjegyzés nélkül.

Az MPRT azért jött létre, hogy a méltánytalanul háttérbe szorított hivatásunk szakmai és erkölcsi érdekképviseletét lássa el. Mocsáry tanár úr írása azon kívül, hogy személyemben helyenként a becsületsértés határát súrolja, sérti az egyesületünk több száz tagjának önérzetét is. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen nagy múltú iskola oldalán hasonló rosszindulatú bejegyzések megjelenhetnek.

Közös érdekünk, hogy a hangmérnöki szakmát a fiatalok számára vonzóvá tegyük, de ezt a célt Mocsáry Gábor írása nem szolgálja.

Kérem és a korrektség okán elvárom az igazgató úrtól, hogy tegye lehetővé az írással kapcsolatos véleményen megjelenését az intézet weboldalán.

Üdvözlettel:

Pálfi József/Spulni

MPRT elnök"

Természetesen örömmel teszek eleget a kérésnek a tények feltárásának és tisztázásának, és a nyílt eszmecsere szándékával. Pálfi József/Spulni levelét változtatás nélkül adom közre. 

Mocsáry Gábor blog bejegyzése egy évekkel ezelőtt a Médiatechnikában megjelent írás utánközlése. Minden blog bejegyzés, műfaját tekintve a szerző véleményét tükrözi. Kérem a tisztelt olvasót, hogy olvasás közben ezt tartsa szem előtt. A tisztázás szándéka vezet akkor is, amikor harmadik félként, minden kommentár, támogató vagy támadó szándék nélkül a száraz, és dokumentálható tényeket szintén közreadom egy külön blog bejegyzésben, különös tekintettel a „sztori” történéseire, mivel Spulni mellett annak én voltam a másik közvetlen részese.

Korábban többször jeleztem csatlakozási szándékomat a ProAudio közösséghez a facebookon, de eddig nem jártam sikerrel. Így az ott folyó vitához sem tudok hozzászólni. Remélem lesz olyan tag, aki elérhetővé teszi az itt folyó vitát a közösség számára. Azt is remélem, hogy idővel a tények feltárásának és tisztázásának, és a nyílt eszmecsere szándéka arra készteti majd a közösség adminisztrátorait, hogy a közösségben is szót kaphassak.

Kishonti István

Tisztelt Mocsáry Gábor!

Ha már a „spulni sztori” kapcsán személyesen is megszólíttattam (mert a blog írója még a nevemet sem tudta) engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Pálfi József, de valóban a szakmában sokan csak Spulniként ismernek.Eredeti szakmám villamos mérnök. Klasszikus zenei tanulmányokat Horvay Géza gitárművésznél folytattam. Munkáim során olyan nagy művészekkel dolgozhattam együtt, mint Eötvös Péter a XX. századi kortárs zene egyik legnagyobb zeneszerzője és karmestere, vagy Mikis Theodorakis akinek 6 évig voltam a koncert hangmérnöke. A felsorolást folytathatnám, de csak ennyit arról, hogy mennyit érthetek a klasszikus zenéhez. Az igaz, hogy többnyire jazz és popzenei produkciókban tevékenykedtem, és ennek kapcsán is leírhatnék egy elég terjedelmes hazai és világsztárokat tartalmazó listát, de ezt nem teszem. Azt pedig dicséretnek veszem az írótól, hogy „rock specialistának” titulált. Az én nézeteim szerin stílusoktól függetlenül csak jó vagy rossz zene létezik.

De maradjunk a 2003-as Örömkoncert kapcsán megfogalmazott sztorinál. Egy kicsit városi legendához hasonlít a történet, de az is lehet, hogy az én emlékezetembe maradt meg másként, mint amit Mocsáry Úr leírásában olvastam, ezért elő vettem a dokumentációkat és beszéltem a produkcióban részt vett kollégákkal nehogy az idő eltorzítsa az emlékeket. Tényszerűen az alábbiakat tudom kijelenteni.

1. Rendezvény hangosítása: A koncertre az akkor Magyarországon elérhető legjobb lesugárzó rendszert L-Acoustic hangtechnikát vittünk és Németországból ide utaztatott rendszermérnökkel installáltuk és állítottuk be. A keverők 2db Yamaha PM-4000 48 csatornás analóg (egy a zenekarra és egy a kórusra) és 1db Yamaha DM 2000 48 csatornás digitális (összegző) mixer volt A műszaki átadáskor a megrendelő (Miniszterelnöki Hivatal) a hangtechnikát kifogástalannak, sőt világ színvonalúnak minősítette, erről jegyzőkönyv is készült. Nem tudok arról, hogy a koncert rendezője bármilyen kritikát megfogalmazott volna a hangosítás kapcsán.
2. Hangmérnökök munkája: Először is azt szeretném tisztázni, hogy mi volt az én szerepem a produkcióba. A feladatom, mint műszaki vezetőnek a hangtechnika szervezése, építése, üzemeltetése volt, ezen kívül segédhangmérnökként is részt vettem a koncerten, mint a zenekar előkeverője. Nem én voltam a vezető hangmérnök! Ha valóban megtörtént, hogy a hangmérnök lemaradt a kórusról az biztos nem lehettem, mert a zenekarkeverésével voltam elfoglalva. Birtokomba van az összegző keverő főkimenetéről rögzített sztereó munka felvétel, amin újra meghallgatva sem észlelten a kórus mikrofonok kimaradását, ebből gondolom, hogy a hiba nem az én készülékembe volt. Nem állítom, hogy ez a felvétel CD-re vagy DVD-re kerülhetne, nem is azért készült, de mint archiválásra szánt anyagot most is felvállalom.
3. Technikai megoldások: Szeretném felfrissíteni a szerző emlékezetét, hogy a kórusmikrofonok nem egy aux kimenetről mentek a felvétel felé, hiszen egy külön keverőpult állt rendelkezésre, hanem az előkevert jel bement az összegző keverő egy csatornájába és ennek direct out kimenetén jutott el a felvétel felé. Csak a pontosítás kedvéért. A legnagyobb technikai probléma nem is ez volt, hanem inkább a felvétel készítőinek hozzáállása okozott sok gondot. Nem is értettük, hogy miért kell a zenekari mikrofonokat duplikálni, hiszen egy jó minőségű mikrofonparkot közösen is összeállíthattunk volna, figyelembe véve a nagy mennyiséget, és spliteren keresztül ugyanazokat a mikrofonokat használhattuk volna a felvétel és a hangosítás számára is. Ha már pedig a zenekari mikrofonok duplázásra kerültek, akkor a felvétel készítői miért nem tették meg ezt a kórussal is. Kedves Mocsáry mester ennyit ért a felvétel biztonsága, hogy ezt a fontos feladatot rá merték bízni egy Spulni nevű rock specialistára!

Ennyi kiigazítást tennék a rendezvény technikai részét illetően.

Ami a személyemet érintő vádakat illeti ez a „spulni sztori”vagy nem rólam szól, vagy ha igen, akkor tele van elferdített tényekkel és hazugságokkal. Ha pedig ez egy kitalált történet, akkor illet volna megkérdezni, hogy feljogosítom-e a nagy mesélőt a nevem használatára. Ha már az orkán erejű szél is a hangmérnök hibája, akkor ez rosszindulatot és teljes képzavart jelez. Megjegyzem, hogy az Aida produkcióhoz sem volt semmi közöm. Hogy a nevem nem került fel a stáblistára az Ön neve mellé annak ezután meg kifejezetten örülök. Annak viszont kifejezetten nem örülök, hogy az Oktopus Multimédia Intézet vezető tanára bárkivel szemben megengedhet ilyen stílust és illetlen magatartást, ami esetenként a becsületsértés határát súrolja. A fiatalokat inkább a hivatásunk szeretetére kellene oktatni az ilyen blog beírások kapcsán nem valótlan rémtörténeteket mesélni nekik. Azt pedig végre tudomásul kellene venni, hogy a hangmérnöki szakma nem csak a felvételek készítéséből áll, egyre inkább tolódik az élő produkciók irányába ahol nincs lehetőség arra, hogy megálljunk, majd újra kezdjük mert valamit elrontottunk. Több tiszteletet azoknak akik az élő zenét választották és koncertről koncertre vásárra viszik a bőrüket.A történet végéhez még hozzá tartozik, hogy a rendezvény után egy hosszú levelet kaptunk a Miniszterelnöki Hivataltól, amelyben köszönetet mondtak és megdicsérték a technikai stáb munkáját. Én pedig egy évvel később megbízást kaptam a Magyar Televízió által a Mezzo zenei csatornának gyártott a Szegedi Nemzeti Színházban megrendezett, egy hétig tartó Operafesztivál élő adásos koncert hangmérnöki feladatok elvégzésére.

Elvárom Mocsáry Gábortól, hogy az írásom teljes terjedelmében csonkítások nélkül jelenhessen meg az Oktopus Multimédia Intézet blogján, a többit meg bízzuk az olvasókra.

Üdvözlettel: Pálfi József / Spulni