Gábor Zsazsa magyar származású amerikai színésznő úgy vélekedett, hogy mindegy hogy mit, csak beszéljenek róla. Úgy tűnik, ez esett most meg velünk. Beszélnek rólunk, de nem tudunk hozzászólni. Éppen ezért örültem a következő levélnek:
"Tisztelt Kishonti István Igazgató Úr!
Kollégáim hívták fel a figyelmemet az Oktopus Multimédia Intézet weboldalán és facebook oldalán 2015.02.24.-én Mocsáry Gábor által jegyzett Hangfelvétel készítés rejtelmei III. rész írására.
Ebben a bejegyzésben „spulni sztori” kapcsán személyesen is meg lettem szólítva. Nem jellemző, hogy ilyen mocskolódó irományok célpontja vagyok ezért nem is reagálok az ilyen bejegyzésekre.
Ebben az esetben azonban kivételt kell tennem, mert mint a Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság (MPRT) elnöke ezt nem hagyhatom megjegyzés nélkül.
Az MPRT azért jött létre, hogy a méltánytalanul háttérbe szorított hivatásunk szakmai és erkölcsi érdekképviseletét lássa el. Mocsáry tanár úr írása azon kívül, hogy személyemben helyenként a becsületsértés határát súrolja, sérti az egyesületünk több száz tagjának önérzetét is. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen nagy múltú iskola oldalán hasonló rosszindulatú bejegyzések megjelenhetnek.
Közös érdekünk, hogy a hangmérnöki szakmát a fiatalok számára vonzóvá tegyük, de ezt a célt Mocsáry Gábor írása nem szolgálja.
Kérem és a korrektség okán elvárom az igazgató úrtól, hogy tegye lehetővé az írással kapcsolatos véleményen megjelenését az intézet weboldalán.
Üdvözlettel:
Pálfi József/Spulni
MPRT elnök"
Természetesen örömmel teszek eleget a kérésnek a tények feltárásának és tisztázásának, és a nyílt eszmecsere szándékával. Pálfi József/Spulni levelét változtatás nélkül adom közre.
Mocsáry Gábor blog bejegyzése egy évekkel ezelőtt a Médiatechnikában megjelent írás utánközlése. Minden blog bejegyzés, műfaját tekintve a szerző véleményét tükrözi. Kérem a tisztelt olvasót, hogy olvasás közben ezt tartsa szem előtt. A tisztázás szándéka vezet akkor is, amikor harmadik félként, minden kommentár, támogató vagy támadó szándék nélkül a száraz, és dokumentálható tényeket szintén közreadom egy külön blog bejegyzésben, különös tekintettel a „sztori” történéseire, mivel Spulni mellett annak én voltam a másik közvetlen részese.
Korábban többször jeleztem csatlakozási szándékomat a ProAudio közösséghez a facebookon, de eddig nem jártam sikerrel. Így az ott folyó vitához sem tudok hozzászólni. Remélem lesz olyan tag, aki elérhetővé teszi az itt folyó vitát a közösség számára. Azt is remélem, hogy idővel a tények feltárásának és tisztázásának, és a nyílt eszmecsere szándéka arra készteti majd a közösség adminisztrátorait, hogy a közösségben is szót kaphassak.
Kishonti István
Tisztelt Mocsáry Gábor!
Ha már a „spulni sztori” kapcsán személyesen is megszólíttattam (mert a blog írója még a nevemet sem tudta) engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Pálfi József, de valóban a szakmában sokan csak Spulniként ismernek.Eredeti szakmám villamos mérnök. Klasszikus zenei tanulmányokat Horvay Géza gitárművésznél folytattam. Munkáim során olyan nagy művészekkel dolgozhattam együtt, mint Eötvös Péter a XX. századi kortárs zene egyik legnagyobb zeneszerzője és karmestere, vagy Mikis Theodorakis akinek 6 évig voltam a koncert hangmérnöke. A felsorolást folytathatnám, de csak ennyit arról, hogy mennyit érthetek a klasszikus zenéhez. Az igaz, hogy többnyire jazz és popzenei produkciókban tevékenykedtem, és ennek kapcsán is leírhatnék egy elég terjedelmes hazai és világsztárokat tartalmazó listát, de ezt nem teszem. Azt pedig dicséretnek veszem az írótól, hogy „rock specialistának” titulált. Az én nézeteim szerin stílusoktól függetlenül csak jó vagy rossz zene létezik.
De maradjunk a 2003-as Örömkoncert kapcsán megfogalmazott sztorinál. Egy kicsit városi legendához hasonlít a történet, de az is lehet, hogy az én emlékezetembe maradt meg másként, mint amit Mocsáry Úr leírásában olvastam, ezért elő vettem a dokumentációkat és beszéltem a produkcióban részt vett kollégákkal nehogy az idő eltorzítsa az emlékeket. Tényszerűen az alábbiakat tudom kijelenteni.
Ennyi kiigazítást tennék a rendezvény technikai részét illetően.
Ami a személyemet érintő vádakat illeti ez a „spulni sztori”vagy nem rólam szól, vagy ha igen, akkor tele van elferdített tényekkel és hazugságokkal. Ha pedig ez egy kitalált történet, akkor illet volna megkérdezni, hogy feljogosítom-e a nagy mesélőt a nevem használatára. Ha már az orkán erejű szél is a hangmérnök hibája, akkor ez rosszindulatot és teljes képzavart jelez. Megjegyzem, hogy az Aida produkcióhoz sem volt semmi közöm. Hogy a nevem nem került fel a stáblistára az Ön neve mellé annak ezután meg kifejezetten örülök. Annak viszont kifejezetten nem örülök, hogy az Oktopus Multimédia Intézet vezető tanára bárkivel szemben megengedhet ilyen stílust és illetlen magatartást, ami esetenként a becsületsértés határát súrolja. A fiatalokat inkább a hivatásunk szeretetére kellene oktatni az ilyen blog beírások kapcsán nem valótlan rémtörténeteket mesélni nekik. Azt pedig végre tudomásul kellene venni, hogy a hangmérnöki szakma nem csak a felvételek készítéséből áll, egyre inkább tolódik az élő produkciók irányába ahol nincs lehetőség arra, hogy megálljunk, majd újra kezdjük mert valamit elrontottunk. Több tiszteletet azoknak akik az élő zenét választották és koncertről koncertre vásárra viszik a bőrüket.A történet végéhez még hozzá tartozik, hogy a rendezvény után egy hosszú levelet kaptunk a Miniszterelnöki Hivataltól, amelyben köszönetet mondtak és megdicsérték a technikai stáb munkáját. Én pedig egy évvel később megbízást kaptam a Magyar Televízió által a Mezzo zenei csatornának gyártott a Szegedi Nemzeti Színházban megrendezett, egy hétig tartó Operafesztivál élő adásos koncert hangmérnöki feladatok elvégzésére.
Elvárom Mocsáry Gábortól, hogy az írásom teljes terjedelmében csonkítások nélkül jelenhessen meg az Oktopus Multimédia Intézet blogján, a többit meg bízzuk az olvasókra.
Üdvözlettel: Pálfi József / Spulni